Blog

A szitanyomás feltalálójáról semmit, a nyomtatás kialakulásáról pedig csak keveset tudunk. Annyi azonban megállapítható, hogy Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelőtt nyomtattak textíliát sablon felhasználásával. A formát fakeretre feszített emberi hajból, majd később selyemszálból készült szita alkotta a ráragasztott rizspapírból kivágott sablonból. Az így készült formáról kisebb példányszámban többnyire textil-nyomathordozóra nyomtattak.

A szitanyomást tehát régi időkben is alkalmazták és felhasználták a művészien festett textíliák előállításához. Ezután az eljárás némileg feledésbe merült, és Európában csak a XIX. században támadt fel újra a textiliparban, ahol is filmnyomtatásnak nevezték el. A lyoni selyemipar alkalmazta elsősorban a filmnyomtatást, vagyis a szitanyomást a selyem nyomtatására, díszítésére. A közelmúlt éveiben a gépesítése és az automatizálás nagymértékben fejlődő eljárássá tette a szitanyomtatást.

A szitanyomó eljárás lényege, hogy a keretre feszített finom szövésű szitaszöveten keresztül egy gumilap segítségével átnyomjuk a festékréteget. Ahhoz, hogy ne az egész felületet fessük át, hanem egy ábrát kapjunk, fototechnikai úton azokat a szövetlukakat betömjük, ahol nem kívánjuk, hogy átmenjen a festék. A festékréteg vastagságát meghatározza a szitaszövet sűrűsége, a szálak vastagsága, szövése, a festék viszkozitása, a lehúzógumi (rákel) keménysége, dőlésszöge és a nyomóerő. Ennek alapján más szövetméretet kell választanunk egy póló vagy zászló illetve egy öntapadós matrica nyomására.

A szitafeszítést a keretre ma már pneumatikus gépeken végzik amivel a körben egyenletesen erősen feszített szövetet fel lehet ragasztani a keretre. A helyesen feszített szövet az alapja a munkának, főleg négyszín color nyomás esetén. A festék kiválasztásánál a fő szempontok a nyomandó darabra való kötődés, annak gyorsasága, fedőképessége, időjárás és mosásállósága, színtartóssága.

A festékek lehetnek vizesbázisúak, oldószeresek és UV fényre száradók. Textilnyomásra főleg vizesbázisú festékeket használunk, de egyes oldószeres típusok is megfelelőek. Beszélhetünk direkt vagy transzfer nyomásról. Az előbbi esetben közvetlen az anyagra nyomunk, az utóbbiban egy hordozó anyagra kerül először a festék, majd vasalással jut a textilre.

Az oldószeres festékek lehetnek két komponensűek, tartalmazhatnak egyéb adalékanyagokat, amivel pl.: autózománc keménységű réteget kaphatunk, megnyomhatunk bonyolultnak számító felületeket is, mint például PP, PE vagy üveg.

A szitanyomó sablon elkészítéséhez ún. szitapozitív filmet kell készítenünk. A szitapozitív film azt jelenti, hogy ahová festéket akarok nyomni a darabon, ott a filmen emulziónak kell lennie, mégpedig az olvashatósági oldalon, a többi helyen viszont átlátszó kell maradjon a film. Direkt színeknél, több szín nyomásnál érdemes a nyomási sorrend szerint beengedni (alátölteni) az egyes színeket. Négyszín color nyomásnál a pontméreteket úgy kell megválasztani, hogy az alkalmas legyen szitanyomásra.

A szitanyomtatás hátránya a nyomat viszonylag hosszú száradási ideje. A vastag festékréteg következtében a friss nyomatok nem rakhatók egymásra. Ennek következménye a viszonylag nagyobb helyigény a nyomatok szárításához. A gyorsan száradó festékekkel azonban a száradási idő lényegesen lerövidíthető.